Január 5-én, a hónap első vasárnapján celebrált szentmisébe foglalva tartott plébános atya templomunkban szentségimádást, mellyel a Szent László Imaszövetség tagjai is teljesíthették vállalásukat.
Az imaszövetség céljára januárban az alábbi rózsafüzér titkot imádkozzuk: akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál.
Január 3-án, a hónap első péntekén egyházközségünk tagjai is nagykilencedet kezdtek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében.
Mi a nagykilenced?
Jézus a XVII. században 12 ígéretet tett Alacoque Szent Margitnak. Az egyik ezek közül a nagykilenceddel kapcsolatos: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.”
Ez Jézus legnagyobb biztatása, hiszen az üdvösségünknél nincs fontosabb.
Mit tegyünk hát? Járuljunk szentáldozáshoz január 3-tól szeptember 4-ig minden hónap első péntekén, és ha szükséges, előtte végezzünk szentgyónást!
Készüljünk együtt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra! Nagykilenced kihívásra fel!
Forrás: 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Facebook oldala
A szentmisék az alábbi időpontokban kezdődnek:
Házszentelést kérni a sekrestyében való feliratkozással lehet.
Egyházközségünkben májusban bérmálják meg az arra felkészülteket. A szentség kiszolgáltatásának feltétele, hogy a jelentkező szentmisére és oktatásra járjon. Az első felkészítő oktatást január 12-én vasárnap, a szentmise után tartják a plébánián.
Az ünnepi szentmisék kezdődnek:
A karácsonyfák felállítására és a betlehemi jelenet berendezésére hétfőn 9:00-kor kerül sor, várjuk a segítő testvérek megjelenését.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ez évi egyházközségi hozzájárulásukat már megfizették! Kérjük, hogy akik ezt eddig elmulasztották, szintén rendezzék!
Advent harmadik vasárnapja után, 2019. december 16-án és 17-én Tóth László atya, a debreceni Megtestesülés- templom plébánosa végezte egyházközségünkben a szentmisét. Az ő prédikációja, elmélkedése segített bennünket az ünnepre való felkészülésben. A kétnapos lelkigyakorlatra többen elfogadták meghívásunkat a balmazújvárosi és a helyi görög katolikus egyházközségből is. Tóth László atya tanításait Üregi Éva tanárnő jegyezte le, ezeket most két részletben közöljük.
2019. december 17.
Tóth László atya lelkigyakorlatunk második estéjén a szeretetről osztotta meg velünk gondolatait, tanítását.
Azt kérte, öltöztessük lelkünket, szívünket is ünnepi díszbe, ugyanúgy, ahogy ünnepi környezetünkkel is tesszük adventben. Ehhez pedig a SZERETET a méltó ünnepi dísz- mondta az atya.
Könnyű
kimondani ezt a szót, hogy szeretet. A gyakori, tartalom nélküli
használat miatt néha már elcsépeltnek érezzük a fogalmat.
Tudósok kérdeztek meg 4- 8 éves gyerekeket arról, hogy
számukra mit jelent ez a szó. Válaszaikból kiderült, hogy
biztonságot, önzetlen segítést, a másik emberrel szembeni
jóakaratot értik a szeretet fogalmán.
László atya azt is elmondta, hogy a szeretet nem csak egy emberi érzés. Annál több: tudatos, akarati cselekvés. Abban nyilvánul meg, hogy a másik ember javára cselekszem, előmozdítom az üdvösségét, az örök boldogságát. Így érthetjük meg Jézus parancsát az ellenségszeretetről. Minden embernek a javát kell akarnunk. Szeretni az tud, aki akar. Szeretetünk eredményeként mi is teljesebbek leszünk emberségünkben.
A Biblia írja, hogy Isten maga a Szeretet. Isten szüntelen cselekvésben van a Szentháromságban: adás és elfogadás jellemzi. Jézus bűnbocsánatot ad, elfogad, de meg is változtat. A szeretet forrása maga az Isten. A szeretetben erő, energia, mozgás, cselekvés van, tehát élet van.
László atya felolvasott egy részletet Székely János püspök atya „A szeretet rendje” című írásából. Ebben szerepel az a gondolat, hogy a világ jóságból és szeretetből lett. Így az életben a szeretet a természetes, a gonoszság a logikátlan dolog.
Emberi természetünkhöz hozzátartozik a szeretet, a jóság, az irgalom. A megbocsátó szeretetnek különösen nagy ereje van. Ez mutatkozik meg abban is, ahogy Jézus a házasságtörő asszonnyal bánik.
Az atya arra biztatott bennünket, hogy ne cipeljük a haragot, bocsássunk meg a másik embernek, és imádkozzunk egymásért. A szeretet a pici dolgokban is benne van. Nem kell mindig nagy tettekre gondolni. Azt adjuk, amink van, és amikor szükség van rá, de ezzel sokszor késlekedünk. Kezdjük el továbbadni azt a jót, szeretetet, amit Istentől kaptunk.
Isten szeretete láthatóvá vált Jézus Krisztusban, s azóta is közöttünk van. László atya az Add tovább! című svéd verset olvasta fel nekünk prédikációja végén.
E. Isenhour:
Add tovább!
Ha van valamid, ami
jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy
apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy
dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet,
hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely
kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik
fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy
kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add
tovább!
Ha tudsz egy kedves
történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó
könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a
szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe
kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten
meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne
tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add
tovább!
Advent harmadik vasárnapja után, 2019. december 16-án és 17-én Tóth László atya, a debreceni Megtestesülés- templom plébánosa végezte egyházközségünkben a szentmisét. Az ő prédikációja, elmélkedése segített bennünket az ünnepre való felkészülésben. A kétnapos lelkigyakorlatra többen elfogadták meghívásunkat a balmazújvárosi és a helyi görög katolikus egyházközségből is. Tóth László atya tanításait Üregi Éva tanárnő jegyezte le, ezeket most két részletben közöljük.
2019. december 16.
László atya első napi elmélkedését azzal kezdte, hogy sokan panaszkodnak, mennyi teendő van az ünnepek előtti napokban: takarítás, bevásárlás, ajándékok beszerzése, stb.
Ilyenkor biztosan mindenki megteszi a következő néhány dolgot: listát ír az elvégzendő dolgokról, elvégzi a szükséges takarítást és feldíszíti a lakást.
Ha csak ennyit teszünk, akkor az ünnep mitől lesz számunkra karácsony? Ha csak ennyiben merül ki az előkészületünk, ez az ünnep is csak egy családi és baráti összejövetel, bőséges evés, ivás, stb. lesz.
Hívő ember számára a karácsony előtti teendők listáján ott szerepel: ISTEN SZERETETE. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki benne hisz, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) Isten szeretete abban nyilvánul meg, hogy egyszülött fiában megtörtént a megtestesülés, Jézus emberré lett, közöttünk élt és él. Így mindenképpen ott szerepel a listánkon az első helyen: JÉZUS. De ha ő nincs jelen az életünkben, akkor a karácsonyunk olyan, mintha a születésnapos személy, az ünnepelt nem lenne jelen a születésnapi összejövetelen.
TITOK és BIZALOM. A Megváltó születését hittel, bizalommal várták a választott nép körében. Misztérium volt, de a bizalom által vezetve rátaláltak Jézusra a pusztában tanyázó pásztorok és a napkeleti bölcsek is
Karácsony előtt elvégezzük otthon a takarítást is. Miért van erre szükség? Eltávolítjuk a koszt, a piszkot lakásunkból az ünnep előtt. A piszok, a kosz fogalmát úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az valami oda nem illő dolog, nem az adott környezetbe való dolog. A lelki életünkkel kapcsolatban is el kell végeznünk a takarítást. Ezt nem tudjuk elvégezni egyszerű porszívózással, hanem a lelki tisztulásunkra való a gyónás. Távolítsuk el életünkből, lelkünkből, ami nem oda való. Vigyük Isten elé a bűneinket, szabaduljunk meg tőlük.
A takarítást követi a rendrakás. Helyére kerülnek a dolgok a lakásban. Tegyük meg ezt mi is, de ne csak a látható külső környezetünkben! Vizsgáljuk meg, helyén vannak-e a dolgok az életünkben. Az Istennel való kapcsolatunk van-e a fő helyen? Rendben vannak-e az emberi kapcsolataink a családban, a munkahelyen, a baráti, ismerősi környezetünkben?
Ezekkel a gondolatokkal biztatott bennünket László atya önvizsgálatra, elmélkedésre, bűnbánatra, hogy a KARÁCSONY a Megváltó születésének ünnepe legyen számunkra is.
E heti lelki olvasmányunk szerzője Czopf Éva Klára nővér, Szent Ferenc Kisnővérei közösségének tagja, a bükkszentkereszti Betlehem Lelkigyakorlatos Ház vezetője. Gondolatait kérésünkre, honlapunk olvasói számára jegyezte le.
Advent harmadik (Gaudete/öröm) vasárnapján a szentmise kezdőéneke: „Gaudete in Domino…”, „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” (Fil 4,4.5)
Isten az Egyház által tanít, hogy még a bűnbánatunk idején is felcsillanjon az öröm. Jézus gyermekkorának eseményeit „örvendetes titkokként” szemléljük. Keresztelő János már Erzsébet méhében felujjong, Szűz Mária szinte együtt ujjong vele. Az angyalok nagy örömet hirdetnek a pásztoroknak, hiszen Isten meglátogatta népét, megemlékezett szövetségéről. Ígéretei most teljesednek be! „Nagy dolgot tett az Úr velünk, ezért örvendezünk.” (Zs 126) „Isten országa igazság, béke és öröm a Szentlélekben” (vö. Róm 14,17).
Amikor Isten örömre hív, legbensőnket, a szívünket szólítja meg. Nem örömérzést kér tőlünk, hanem az Ő jóságos Jelenlétére és ígéreteire épített életformát: a belső öröm melletti rendszeres szívbeli döntést, elköteleződést, felelősségvállalást. „A mi erősségünk az Úrban való öröm” (vö. Neh 8,9-10).
„Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) „Milyen örömhírben? Amely Isten országa közelségét hirdeti. Az evangélium, bár állandóan radikális lemondásra hív, mindig örömhír marad: a tanítvány nem az, aki veszít, hanem aki talál; nem az, aki elhagy, hanem aki megragad; nem az, aki fizet, hanem aki nyer. Azért ad el mindent, mert kincset talált.” (R. Guardini)
„Amikor Jézus örömének teljességét adja, kiemeli, hogy a tanítványok maradjanak meg benne: ’Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek is, és teljes legyen az örömötök.’ (Jn 15,11). ’Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok’ (Lk10,23). Ha valaki az Evangéliumban ’ujjong az örömtől’, annak egyetlen oka, hogy találkozott Krisztussal, és befogadta üzenetét.” (A. Pigna)
„Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (Jn 16,22)
Létezik elvehetetlen öröm? → Maga Emmanuel = Velünk az Isten! Szeretetből teremtett, gondoskodik, szabaddá tett, saját Testét, Vérét, Lelkét adta. Ezért tudunk szeretni. Isten nem fárad bele, hogy irgalmazzon. Nem vagyunk kényszerpályán, a bűnnek nincs hatalma felettünk. Semmi sem árthat, és minden a javunkra válik… és sorolhatnánk még hosszasan a sziklaszilárd öröm okait.
„A szenvedés nem mond ellent az alapvető örömnek, hanem egy másik síkon helyezkedik el. Avilai Szent Teréz szerint ’akié Isten, annak semmi sem hiányzik.’ De ettől még érezhetünk pl. fájdalmas űrt, ha el kell válnunk egy szeretett személytől. Ez azonban egyáltalán nem zavarja meg azt a tökéletes örömöt, amelynek forrása a központban/szívünkben van… Örömünk nem külső dolgoktól függ, hanem attól, hogyan reagálunk azokra. (W. Stinissen)
1982-ben életgyónásomban egy pap figyelmeztetett, hogy ne komolyan venni akarjam az örömhírt, hanem örüljek neki. Akkor kezdtem el rendszeresen hálát adni azért, hogy megkaptam a Szentlelket, és rövidesen új – addig ismeretlen – örömöt tapasztaltam: az Isten Jelenlétéből fakadó, a hangulatomtól független, biztonságos, belső örömöt, aminek semmi külső kiváltó okát nem találtam. Addig zavart a „boldog vagy-e” kérdés, hiszen mindig hullámoztam: hol igen, hol nem. Ekkor viszont épp ez a körülményektől független öröm/boldogság jelent meg bennem.
„Valódi énünk felfedezése leírhatatlan örömet okoz, a felszabadulás örömét. De ezt csak az önző én elvesztése, a dédelgetett illúziókkal való leszámolás teszi lehetővé. Minél jobban megnyílunk Isten örömére, annál többet kapunk belőle.” (J. Main)
„Ha az ember elfogadja szenvedést, megtapasztalja az örömet, amelyet a csalódások és kudarcok már nem képesek megzavarni.” (A. Louf)
„Aki kívánságai teljesülésétől függ, az mindig szomorú, ha nem kapja meg, amit szeretne. Fontos felfedezni, hogy a valódi öröm forrása, az élet beteljesedése bennünk van.” (A. Grün)
Isten szüntelenül felkínálja, hogy Ő „Jahve, Emmanuel: itt vagyok – egészen közel”! Ő sosem késlekedik, mivel az örök MOST-ban él. Ám ránk türelemmel vár, hogy mi is örömmel valljuk és éljük az adventi készület és a karácsonyi ünnepnapok idején is: „én is itt vagyok Számodra – egészen közel!”
Czopf Éva Klára TORG
Kedves Testvérek! Elmélkedésünket kezdjük egy történettel! Egy magyar nagyvárosban élő, háromgyermekes család Advent elején úgy dönt, hogy elmennek a közeli bevásárlóközpontba, hogy a szülők karácsonyi ajándékot vásárolhassanak, a gyerekek ajándékot választhassanak maguknak. Ahogy a pláza felé autóznak, már szembesülnek az utcák, középületek ünnepi kivilágításával, a bevásárlóközpontban pedig valóságos fényár fogadja őket, minden üzlet kidíszítve, égősorokkal felékesítve várja a vásárlókat. Valamire utal ez a nagy fényesség, nem hétköznapi, ünnepi megjelenése van az egész üzletháznak. A pláza persze tele van emberekkel, vannak, akik már meg is találták az ajándékaikat, mások csak nézelődnek, hömpölyög az embertömeg a galériákon. Történetünk családja is nézelődni kezd, figyelik a kirakatokat, egészen leköti a figyelmüket a csillogás, a sok kiállított áru. Így történhetett, hogy egyszer csak azt veszik észre, hogy legkisebb gyermekük, Eszter eltűnt mellőlük. Van ám riadalom, kétségbeesés! Hová tűnhetett a gyermek? Csak nem elcsalta valaki gonosz ember? Elsodródott a tömeggel? Hogy fogják ebben az emberáradatban megtalálni? Kiabálni kezdjenek? Hívják rögtön a rendőrséget? Szerencsére az édesapa hamar megnyugtat mindenkit, és keresni kezdik a gyermeket. Pár méterrel arrébb meg is találják Esztert, arcát egy kirakat üvegére tapasztva. Megörülnek, megkönnyebbülnek, kérdik is a szülők, hogy miért hagyta ott őket. Erre a gyermek: „Én nem hagytalak ott titeket, csak megálltam itt, mert megláttam ezt az adventi koszorút. Éppen ilyen van a mi templomunkban is, annak is az első gyertyáját gyújtották meg.”
Testvérek, a történetbeli gyermeket nem érdekelte a vásárlásra csábító kirakodás, a boltok fényözöne! Ez a gyermek a nagy csillogás közepette is észrevette az adventi koszorú egyetlen lángját. Nagyon tudott odafigyelni, észrevette az igazi fényt.
Mit tanulhatunk ebből a történtből adventi készületünkben? Testvérek, minket is elönt a fényözön! Falvakban, városokban igyekeznek mindent kivilágítani különböző Karácsonyra utaló szimbólumokkal, hogy elvonják a figyelmünket a valóságról, hogy arra ösztönözzenek minket, hogy menjünk vásárolni, mert jön a Karácsony, a szeretet ünnepe. Közben meg, az utca embere javarészt azt sem tudja, milyen ünnepre készülünk.
Testvérek, ebben a fényözönben nekünk is meg kell tudni állni, és nem csak a külső, hanem a lelki dolgokra is odafigyelni. Hogy megtörtént az első adventi gyertyának a meggyújtása, és készülünk Karácsonyra, Megváltónk születésének megünneplésére. Ahogy a kis Eszter meg tudta látni a sok fény között az egy gyertyalángot, és eszébe tudott jutni, hogy ott van az a koszorú az ő templomukban is.
A mai napon tehát megkezdődik a Karácsonyra való előkészület, és megtörténik az első adventi gyertyának a meggyújtása. Ezt a kis fényt, ezt a gyertyalángot tudom-e úgy nézni, hogy ez Valakire akar utalni, Valakire akarja az én figyelmemet irányítani? Ez a Valaki az én Megváltóm, aki azt akarja, hogy nekem üdvösségem legyen. Aki azért jött, hogy elvezessen engem az üdvösségre. Kérdezhetnénk, hogy de hát ez a négy hét elég lesz-e a Karácsonyra való felkészülésre. Igen, elég lesz! Mert tudnunk kell, hogy a minket most körülvevő fényözön egyszer kialszik. Karácsony után lekapcsolják a díszkivilágítást, legkésőbb januárban összeszedik a díszeket. De az a kis fény, ami itt ég a koszorún, Valakit fog jelenteni akkor is. Az igazi fényt, hogy „nézd, elérkezett Jézus születésének az ünnepe! Örülsz annak, hogy ő megszületett erre a Földre, és te ünnepelheted az ő születésnapját?” Mert ezt a kis világot, ezt a kis fényt nem lehet leoltani, mert ez mindig ott fog világítani a te életedben. Ő az igazi világosság, ő az egyetlen, aki elhozza az életünkbe a hit fényét, a remény világosságát, és a szeretet ragyogását. Vegyük észre napról napra a még hozzánk közeledő Jézus Krisztust, és engedjük, hogy bevilágítsa a mi lelki életünket! Hogy átjárja az Ő fénye az én belső lelki életemet, és átjárja az én családi életemet. Hogy amikor a gyermekeimet készítem Karácsonyra, tudjam azt mondani, hogy ne csak azt várjátok, hogy mit kaptok Karácsony Szenteste, hanem azt, hogy az igazi ajándék az, hogy a Mennyei Atya megajándékozott minket az Ő egyszülött Fiával. Annyira szeretett minket, ezt a szeretetét megosztotta velünk, és azt akarja, hogy amikor földi életünk lezárul, eljuthassunk hozzá az Isten országába. De ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nekünk ragaszkodnunk kell Jézushoz, és szeretnünk és követnünk kell őt, mert ő az út, ami elvezet minket a mennyei hazába.
Kedves Testvérek, várjuk a világ világosságát, vagyis Jézus érkezését! Egyedül ő képes arra, hogy az éjszaka homályát és sötétségét Karácsony ünnepén, születésének a napján legyőzze. Amen.
A szentmisék rendje
Szerdán 7:30-kor,
Pénteken 16:00-kor,
Vasárnap 10:30-kor kezdődik a szentmise.
A Szent László Imaszövetség tagjai e hónapban a következő rózsafüzér titkot imádkozzák: “akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál”!
A pásztorjátékban szereplő gyerekeket péntekenként 16:30-ra várják a plébániára.
Templomunkban december 16-17-én, 17:00-kor kezdődő szentmiséken tartunk adventi lelkigyakorlatot. A szentmisék előtt és alatt lehetőség lesz szentgyónás végzésére. A szentbeszédeket Tóth László atya, a debreceni Megtestesülés templom plébánosa mondja majd.
Az egyházi év végéhez közeledve mind többször hallhattunk a szentmisén az utolsó ítéletről szóló igeszakaszokat. Krisztus Király ünnepén az Úr második eljövetelről elmélkedtünk, az Advent beköszönttével pedig szintén az Isten közénk érkezésére készülünk. Ezen többes apropóból ajánljuk olvasásra Newman bíboros alábbi sorait.
„[…] Ha Krisztus jöveteléért imádkozunk, az Egyház szavaival azért imádkozunk, hogy „tegye teljessé kiválasztottai számát, és siettesse országa eljövetelét”… Jövetele előtt el kell múlnia egy bizonyos időnek. Egybe kell gyűjteni az összes szenteket, és mindegyik szentnek tökéletessé kell válnia. […] Csak azért imádkozunk, hogy mindezt rövid időre tömörítse össze… Eljöveteléért imádkozva tehát azért is imádkozunk, hogy előkészültek legyünk rá, hogy minden dolog egybefusson és találkozzék Benne, hogy vonzzon bennünket, miközben közeledik hozzánk, és tegyen annál szentebbé, mennél jobban közeledik. Azért imádkozunk, hogy ne féljünk attól, amitől jelenleg jogosan félünk, hogy „amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyeníttessünk általa az Ő eljövetelekor” (1 Jn 2,28). […]
De újból csak azt mondod: miként kérhetem, hogy meglássam Krisztust, amikor oly tisztátalan vagyok? Jól mondod: tisztátalan vagy. De mikor szándékozol mássá lenni? Reméled, hogy az életben valaha tiszta leszel? Igen, bizonyos értelemben, a Szentlélek benned való jelenléte által. De a jelenlétben, bízunk benne, részesülsz már most. Azonban ha „tisztaságon” a természet fertőzésétől való mentességet érted, aminek legkisebb cseppje elegendő minden munkád bemocskolására; soha nem leszel tiszta, amíg a bűn zsoldját meg nem fizetted, s Ádámtól örökölt tested el nem hagytad. […] Nem merészelsz imádkozni megjelenéséért most; – fogsz imádkozni érte, ha Matuzsálem éveit eléred? Nem hiszem… A leghosszabb élet végén is még mindig csak kezdő leszel. Amit Krisztus kér tőled, nem büntetlenség, hanem iparkodás. Ha tízszer tovább élsz mostani korodnál, tízszer több szolgálat kívántatik tőled. Ha Krisztus ma jönne el, a mai napig ítéltetnél meg. Ha holnap jönne el, a holnapig történtekért ítéltetnél meg. Ha egy évi halasztást kapnál, egy évvel többről kellene számadást adnod. Nem tudsz kitérni végzeted elől, nem tudsz túladni természeti adományaidon. Számot kell adnod az esélyeidről, bármilyenek voltak is, nem jobban, sem kevésbé. […]
Kérdezed, miként teheted lelkedet olyanná, hogy megállhass Urad és Istened előtt… Ha imádkozol, a színe elé járulsz. Gondolkodj el rajta, milyen érzések fognak el… Így szólhatsz: nem vagyok önmagamban véve egyéb, mint bűnös, tisztátalan ajkú és földhöz tapadt szívű ember. Nem vagyok méltó színe elé járulni. Nem vagyok méltó a legcsekélyebb könyörületére. Tudom, hogy Ő szent, mégis eléje járulok, elébe állok tiszta, átható szemének, mely keresztül lát, egészen átlát rajtam, és a gonosz minden nyomát s minden gerjedelmét észreveszi bennem. Miért teszek így? Mindenekelőtt azért, mert ésszerű. Kihez menjek máshoz? Mi jobbat tehetnék? Ki más segíthet rajtam az egész világon? Ki gondoskodna rólam, ki könyörülne rajtam, ki gondolna rám jóságosan, ha Ő nem? Tudom: nagyon tiszták a szemei ahhoz, hogy bűnösségre tekintsenek, de tudom azt is, hogy mindenekfelett könyörületes, és oly őszintén kívánja üdvösségemet, hogy meghalt értem. Ezért, bár nagyon szorongok, inkább akarok az Ő kezébe, mint teremtmény kezébe esni… Valami ösztönzést érzek magamban, ami űz, hogy útnak induljak és Atyámhoz menjek, hőn szeretett Fia nevét kiáltsam és miután nevén szólítottam, tartózkodás nélkül kezébe adjam magam s így szóljak: „Ha felrovod a vétkeket, ki áll meg előtted, Uram? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy áhítattal szolgáljanak téged” (Zsolt 129,3-4).”
John Henry Newman: Visszarettenésünk Krisztus eljövetelétől. In: Newman-breviárium. Szent István Társulat. Budapest. 2002. p. 319-321.