E heti lelki olvasmányunk szerzője Czopf Éva Klára nővér, Szent Ferenc Kisnővérei közösségének tagja, a bükkszentkereszti Betlehem Lelkigyakorlatos Ház vezetője. Gondolatait kérésünkre, honlapunk olvasói számára jegyezte le.
Advent harmadik (Gaudete/öröm) vasárnapján a szentmise kezdőéneke: „Gaudete in Domino…”, „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” (Fil 4,4.5)
Isten az Egyház által tanít, hogy még a bűnbánatunk idején is felcsillanjon az öröm. Jézus gyermekkorának eseményeit „örvendetes titkokként” szemléljük. Keresztelő János már Erzsébet méhében felujjong, Szűz Mária szinte együtt ujjong vele. Az angyalok nagy örömet hirdetnek a pásztoroknak, hiszen Isten meglátogatta népét, megemlékezett szövetségéről. Ígéretei most teljesednek be! „Nagy dolgot tett az Úr velünk, ezért örvendezünk.” (Zs 126) „Isten országa igazság, béke és öröm a Szentlélekben” (vö. Róm 14,17).
Amikor Isten örömre hív, legbensőnket, a szívünket szólítja meg. Nem örömérzést kér tőlünk, hanem az Ő jóságos Jelenlétére és ígéreteire épített életformát: a belső öröm melletti rendszeres szívbeli döntést, elköteleződést, felelősségvállalást. „A mi erősségünk az Úrban való öröm” (vö. Neh 8,9-10).
„Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) „Milyen örömhírben? Amely Isten országa közelségét hirdeti. Az evangélium, bár állandóan radikális lemondásra hív, mindig örömhír marad: a tanítvány nem az, aki veszít, hanem aki talál; nem az, aki elhagy, hanem aki megragad; nem az, aki fizet, hanem aki nyer. Azért ad el mindent, mert kincset talált.” (R. Guardini)
„Amikor Jézus örömének teljességét adja, kiemeli, hogy a tanítványok maradjanak meg benne: ’Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek is, és teljes legyen az örömötök.’ (Jn 15,11). ’Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok’ (Lk10,23). Ha valaki az Evangéliumban ’ujjong az örömtől’, annak egyetlen oka, hogy találkozott Krisztussal, és befogadta üzenetét.” (A. Pigna)
„Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (Jn 16,22)
Létezik elvehetetlen öröm? → Maga Emmanuel = Velünk az Isten! Szeretetből teremtett, gondoskodik, szabaddá tett, saját Testét, Vérét, Lelkét adta. Ezért tudunk szeretni. Isten nem fárad bele, hogy irgalmazzon. Nem vagyunk kényszerpályán, a bűnnek nincs hatalma felettünk. Semmi sem árthat, és minden a javunkra válik… és sorolhatnánk még hosszasan a sziklaszilárd öröm okait.
„A szenvedés nem mond ellent az alapvető örömnek, hanem egy másik síkon helyezkedik el. Avilai Szent Teréz szerint ’akié Isten, annak semmi sem hiányzik.’ De ettől még érezhetünk pl. fájdalmas űrt, ha el kell válnunk egy szeretett személytől. Ez azonban egyáltalán nem zavarja meg azt a tökéletes örömöt, amelynek forrása a központban/szívünkben van… Örömünk nem külső dolgoktól függ, hanem attól, hogyan reagálunk azokra. (W. Stinissen)
1982-ben életgyónásomban egy pap figyelmeztetett, hogy ne komolyan venni akarjam az örömhírt, hanem örüljek neki. Akkor kezdtem el rendszeresen hálát adni azért, hogy megkaptam a Szentlelket, és rövidesen új – addig ismeretlen – örömöt tapasztaltam: az Isten Jelenlétéből fakadó, a hangulatomtól független, biztonságos, belső örömöt, aminek semmi külső kiváltó okát nem találtam. Addig zavart a „boldog vagy-e” kérdés, hiszen mindig hullámoztam: hol igen, hol nem. Ekkor viszont épp ez a körülményektől független öröm/boldogság jelent meg bennem.
„Valódi énünk felfedezése leírhatatlan örömet okoz, a felszabadulás örömét. De ezt csak az önző én elvesztése, a dédelgetett illúziókkal való leszámolás teszi lehetővé. Minél jobban megnyílunk Isten örömére, annál többet kapunk belőle.” (J. Main)
„Ha az ember elfogadja szenvedést, megtapasztalja az örömet, amelyet a csalódások és kudarcok már nem képesek megzavarni.” (A. Louf)
„Aki kívánságai teljesülésétől függ, az mindig szomorú, ha nem kapja meg, amit szeretne. Fontos felfedezni, hogy a valódi öröm forrása, az élet beteljesedése bennünk van.” (A. Grün)
Isten szüntelenül felkínálja, hogy Ő „Jahve, Emmanuel: itt vagyok – egészen közel”! Ő sosem késlekedik, mivel az örök MOST-ban él. Ám ránk türelemmel vár, hogy mi is örömmel valljuk és éljük az adventi készület és a karácsonyi ünnepnapok idején is: „én is itt vagyok Számodra – egészen közel!”
Czopf Éva Klára TORG