Advent harmadik vasárnapja után, 2019. december 16-án és 17-én Tóth László atya, a debreceni Megtestesülés- templom plébánosa végezte egyházközségünkben a szentmisét. Az ő prédikációja, elmélkedése segített bennünket az ünnepre való felkészülésben. A kétnapos lelkigyakorlatra többen elfogadták meghívásunkat a balmazújvárosi és a helyi görög katolikus egyházközségből is. Tóth László atya tanításait Üregi Éva tanárnő jegyezte le, ezeket most két részletben közöljük.
2019. december 17.
Tóth László atya lelkigyakorlatunk második estéjén a szeretetről osztotta meg velünk gondolatait, tanítását.
Azt kérte, öltöztessük lelkünket, szívünket is ünnepi díszbe, ugyanúgy, ahogy ünnepi környezetünkkel is tesszük adventben. Ehhez pedig a SZERETET a méltó ünnepi dísz- mondta az atya.
Könnyű
kimondani ezt a szót, hogy szeretet. A gyakori, tartalom nélküli
használat miatt néha már elcsépeltnek érezzük a fogalmat.
Tudósok kérdeztek meg 4- 8 éves gyerekeket arról, hogy
számukra mit jelent ez a szó. Válaszaikból kiderült, hogy
biztonságot, önzetlen segítést, a másik emberrel szembeni
jóakaratot értik a szeretet fogalmán.
László atya azt is elmondta, hogy a szeretet nem csak egy emberi érzés. Annál több: tudatos, akarati cselekvés. Abban nyilvánul meg, hogy a másik ember javára cselekszem, előmozdítom az üdvösségét, az örök boldogságát. Így érthetjük meg Jézus parancsát az ellenségszeretetről. Minden embernek a javát kell akarnunk. Szeretni az tud, aki akar. Szeretetünk eredményeként mi is teljesebbek leszünk emberségünkben.
A Biblia írja, hogy Isten maga a Szeretet. Isten szüntelen cselekvésben van a Szentháromságban: adás és elfogadás jellemzi. Jézus bűnbocsánatot ad, elfogad, de meg is változtat. A szeretet forrása maga az Isten. A szeretetben erő, energia, mozgás, cselekvés van, tehát élet van.
László atya felolvasott egy részletet Székely János püspök atya „A szeretet rendje” című írásából. Ebben szerepel az a gondolat, hogy a világ jóságból és szeretetből lett. Így az életben a szeretet a természetes, a gonoszság a logikátlan dolog.
Emberi természetünkhöz hozzátartozik a szeretet, a jóság, az irgalom. A megbocsátó szeretetnek különösen nagy ereje van. Ez mutatkozik meg abban is, ahogy Jézus a házasságtörő asszonnyal bánik.
Az atya arra biztatott bennünket, hogy ne cipeljük a haragot, bocsássunk meg a másik embernek, és imádkozzunk egymásért. A szeretet a pici dolgokban is benne van. Nem kell mindig nagy tettekre gondolni. Azt adjuk, amink van, és amikor szükség van rá, de ezzel sokszor késlekedünk. Kezdjük el továbbadni azt a jót, szeretetet, amit Istentől kaptunk.
Isten szeretete láthatóvá vált Jézus Krisztusban, s azóta is közöttünk van. László atya az Add tovább! című svéd verset olvasta fel nekünk prédikációja végén.
E. Isenhour:
Add tovább!
Ha van valamid, ami
jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy
apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy
dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet,
hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely
kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik
fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy
kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add
tovább!
Ha tudsz egy kedves
történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó
könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a
szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe
kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten
meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne
tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add
tovább!