Lelki olvasmány Hamvazószerdára
Az alábbiakban Newman bíboros nagyböjti elmélkedéseiből idézünk:
“1. Jézus, Isten Báránya
a) Íme, az Isten Báránya! Íme, aki elveszi a világ bűneit! Így szólt a szent Keresztelő, amikor meglátta közeledni Urunkat, Üdvözítőnket. Ezekkel a szavakkal megadta az Úrnak azt a címet, mely néki kezdet óta járt. Már az igazi Ábel azzal vallotta meg belé vetett hitét, hogy nyája zsengéjét neki áldozta. Ábrahám Izsák fia helyett, akit Isten megkímélt, egy kost adott áldozatul. Az izraeliták kötelesek voltak évenként, húsvét idején egy bárányt áldozni – egyet minden család részéről, mégpedig hiba nélküli bárányt – , azt egészen meg kellett enniük, csak a vérét nem vették magukhoz, mert azt oltalmul házuk ajtajára hintették. Izajás próféta hasonló képet használ az Üdvözítőről: „Mint juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt…” (53,7) És mindezt azért, mert „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; … az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást”. (53,5) Hasonlóképpen szól Szent János evangélista is az Apokalipszis látomásaiban: „Most azt láttam, hogy … ott áll a Bárány, mintha leölték volna. … a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. … Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjét, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből”… „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!”” (Jel 5,6; 8-9; 12)
Ez a Bárány Jézus Krisztus, aki – mikor sötétség, bűn és nyomor nehezedett a földre – leszállt az égből, felvette emberi természetünket, és a kereszt fáján drága vérét ontotta minden emberért.”
Newman, John Henry: Nagypéntek. Új Ember. Budapest. 2000. pp. 7-8.
