Az egyházi év végéhez közeledve mind többször hallhattunk a szentmisén az utolsó ítéletről szóló igeszakaszokat. Krisztus Király ünnepén az Úr második eljövetelről elmélkedtünk, az Advent beköszönttével pedig szintén az Isten közénk érkezésére készülünk. Ezen többes apropóból ajánljuk olvasásra Newman bíboros alábbi sorait.
„[…] Ha Krisztus jöveteléért imádkozunk, az Egyház szavaival azért imádkozunk, hogy „tegye teljessé kiválasztottai számát, és siettesse országa eljövetelét”… Jövetele előtt el kell múlnia egy bizonyos időnek. Egybe kell gyűjteni az összes szenteket, és mindegyik szentnek tökéletessé kell válnia. […] Csak azért imádkozunk, hogy mindezt rövid időre tömörítse össze… Eljöveteléért imádkozva tehát azért is imádkozunk, hogy előkészültek legyünk rá, hogy minden dolog egybefusson és találkozzék Benne, hogy vonzzon bennünket, miközben közeledik hozzánk, és tegyen annál szentebbé, mennél jobban közeledik. Azért imádkozunk, hogy ne féljünk attól, amitől jelenleg jogosan félünk, hogy „amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyeníttessünk általa az Ő eljövetelekor” (1 Jn 2,28). […]
De újból csak azt mondod: miként kérhetem, hogy meglássam Krisztust, amikor oly tisztátalan vagyok? Jól mondod: tisztátalan vagy. De mikor szándékozol mássá lenni? Reméled, hogy az életben valaha tiszta leszel? Igen, bizonyos értelemben, a Szentlélek benned való jelenléte által. De a jelenlétben, bízunk benne, részesülsz már most. Azonban ha „tisztaságon” a természet fertőzésétől való mentességet érted, aminek legkisebb cseppje elegendő minden munkád bemocskolására; soha nem leszel tiszta, amíg a bűn zsoldját meg nem fizetted, s Ádámtól örökölt tested el nem hagytad. […] Nem merészelsz imádkozni megjelenéséért most; – fogsz imádkozni érte, ha Matuzsálem éveit eléred? Nem hiszem… A leghosszabb élet végén is még mindig csak kezdő leszel. Amit Krisztus kér tőled, nem büntetlenség, hanem iparkodás. Ha tízszer tovább élsz mostani korodnál, tízszer több szolgálat kívántatik tőled. Ha Krisztus ma jönne el, a mai napig ítéltetnél meg. Ha holnap jönne el, a holnapig történtekért ítéltetnél meg. Ha egy évi halasztást kapnál, egy évvel többről kellene számadást adnod. Nem tudsz kitérni végzeted elől, nem tudsz túladni természeti adományaidon. Számot kell adnod az esélyeidről, bármilyenek voltak is, nem jobban, sem kevésbé. […]
Kérdezed, miként teheted lelkedet olyanná, hogy megállhass Urad és Istened előtt… Ha imádkozol, a színe elé járulsz. Gondolkodj el rajta, milyen érzések fognak el… Így szólhatsz: nem vagyok önmagamban véve egyéb, mint bűnös, tisztátalan ajkú és földhöz tapadt szívű ember. Nem vagyok méltó színe elé járulni. Nem vagyok méltó a legcsekélyebb könyörületére. Tudom, hogy Ő szent, mégis eléje járulok, elébe állok tiszta, átható szemének, mely keresztül lát, egészen átlát rajtam, és a gonosz minden nyomát s minden gerjedelmét észreveszi bennem. Miért teszek így? Mindenekelőtt azért, mert ésszerű. Kihez menjek máshoz? Mi jobbat tehetnék? Ki más segíthet rajtam az egész világon? Ki gondoskodna rólam, ki könyörülne rajtam, ki gondolna rám jóságosan, ha Ő nem? Tudom: nagyon tiszták a szemei ahhoz, hogy bűnösségre tekintsenek, de tudom azt is, hogy mindenekfelett könyörületes, és oly őszintén kívánja üdvösségemet, hogy meghalt értem. Ezért, bár nagyon szorongok, inkább akarok az Ő kezébe, mint teremtmény kezébe esni… Valami ösztönzést érzek magamban, ami űz, hogy útnak induljak és Atyámhoz menjek, hőn szeretett Fia nevét kiáltsam és miután nevén szólítottam, tartózkodás nélkül kezébe adjam magam s így szóljak: „Ha felrovod a vétkeket, ki áll meg előtted, Uram? Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy áhítattal szolgáljanak téged” (Zsolt 129,3-4).”
John Henry Newman: Visszarettenésünk Krisztus eljövetelétől. In: Newman-breviárium. Szent István Társulat. Budapest. 2002. p. 319-321.