Az Ó-antifónák, ahogy azt a Magyar Katolikus Lexikon írja, az ádventi idő utolsó hetén (dec. 17-23.) a vesperásban énekelt Magnificat-antifónák, melyek a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki. A gregorián ének legszebb darabjai közé tartoznak. A latinban: O Sapientia (Ó Bölcsesség), O Adonai (Ó Adonáj), O Radix Iesse (Ó Jessze gyökere), O Clavis David (Ó Dávid kulcsa), O Oriens (Ó Napkelet), O Rex Gentium (Ó Nemzetek Királya), O Emmanuel, nevük a kezdő „Ó” indulatszóból ered. A megszólítások az Ó- Szövetségből valók, de mindegyik az üdvözítő Jézusnak szól.
December 19.
Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!